Simontornyai meglepetések

A simontornyai vár

Déli barangolásunkat Simontornyán szakítottuk meg először. A vár miatt mentünk, mert az köztudott, hogy ezen a helyen vár áll. Az első meglepetés az volt, hogy -hétfő lévén- zárva volt, tehát a kiállítást nem tudtuk megnézni. Néhány szép kép azért készült.

Fontos tudni, hogy a tornyot Salamon király fia, Simon építtette 1277-ben. Szerintem igazi lovagvár, amit bizonyít a belső udvar néhány erkélye és korlátja, amelyek később épültek és jelzik, hogy  várban hölgyek is éltek.

Az igazi meglepetés azonban kicsit odébb ért bennünket, amikor kissé csalódottan tettünk egy kört a vár körül. A főutcára kiérve egy régi templom nyitott ajtaján akadt meg a szemünk. Közelebb mentünk és láttuk, hogy odabent felújítás zajlik. Azért megkérdeztük, körülnézhetünk-e. Körülnézhettünk.

Átjáró a ferencesek rendházába

A templomot Keresztelő Szent Jánosnak szentelték, s csatlakozik hozzá egy ferences rendház is, amely szintén felújítás alatt áll. A pincétől a padlásig sikerült végigjárni az épület minden zugát, a toronyban egészen köze kerültünk a harangokhoz, a kórus szintjéről pedig átóvatoskodtunk a rendházba is. Ez volt talán a legérdekesebb, mert ott a szerzetesek celláit láthattuk (én például először életemben).

A számtalan freskó közül talán a legújabbat emelném ki. 1944-ben készült és Szűz Máriát, valamint a gyermek Jézust ábrázolja a magyar szentek társaságában. De  ritka ábrázolás Szent János születése is az oltárképen.

Csak bizakodhatunk, hogy a felújítás után a repedések, melyeket valószínűleg a templom előtt elhaladó forgalom okoz, nem “nőnek” tovább.

Aki arra jár, álljon meg, mert érdemes!

[espro-slider id=3315]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

7 × = 42