Négyszázötvenegy év

Nézem, nézem a szigetvári várat és nem értem, hogyan építhették vízszintes talajra, ráadásul nem túl magas falakkal. A vár -főleg a belső része – szinte elegánsnak mondható, nem egy kiköpött cseszneki vagy szigligeti erődítmény. Itt tényleg laktak, kérem, nemcsak háborúztak.
Aztán felvilágosítanak, hogy körös-körül mocsár volt, úgyhogy a töröknek keményen meg kellett küzdeni azért, hogy bejuthasson a várba. Négyszázötvenegy éve sikerült neki.
Aztán 1689-ig ott is maradt. A törökök helyreállították a megrongált falakat és bástyákat, valamint a belső vár épületeit. Olyan erős lett, hogy csak a közeli kaposvári vár visszavívása után 3 évvel sikerült visszaszerezniük a magyaroknak.

A vár üzemeltetőit dicséret illeti a rendért és tisztaságért, valamint a fegyverbemutató érthetőségéért és szakszerűségéért.

Szomorúan tapasztaltuk viszont, hogy nem lehet Széchenyi Kártyával fizetni a belépőt és a várban (a szép látogatóközpont ellenére) nincs büfé, ahol a szomját olthatná az ember. A vár előtti bódé meg nem az igazi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 − = 60